HAT

Corran Horn boldogan vette tudomásul, hogy megint a feje fölé borul egy csillagvadász pilótafülkéje. Az nem is számított, hogy nem tudja, miként került oda. Még arról sem volt tudomása, hogy éppen egy TIE Interceptorban ül. Amiatt sem aggódott, hogy még a helyet sem ismerte. Mindezek a tények a jelen szituációban jelentőségüket veszítették.

Az egyetlen dolog, ami számít, hogy megint repülhet, és tudta, ha jól repül, akkor újra megengedik neki. Arról fogalma sem volt, honnan tudta, hogy jó eredményével újabb repülőidőt nyerhet. A repülésre mindenesetre ugyanúgy szüksége van, mint a levegőre, az ételre és az alvásra. Repülési vágya eloltotta a benne égő tüzet, amit a sanda nehézkes irányítóberendezése és lomha reakcióideje miatt érzett.

- Nemezis Egyes, jelentést!

Egy percbe telt, mire Corran rájött, hogy a kom felszólítása neki szól. A szkenner képernyőjére pillantott. - Egyes kész.

- Egyes, két skubi közeledik tíz kilométernyire, 239 foknál. Ellenségesek. Szabad kezet kap a likvidálásukra.

- Vettem. Nemezis Egyes indul. - Corran a bal pedálra taposva a helyes irányba fordította a gépet. Körötte a csillagmező elfordult, majd megállapodott. Egyik konstellációt sem ismerte fel, de emiatt nem aggódott. A feladata az, hogy megsemmisítse az ellenséget, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hol van.

Lélegzetvétele visszhangzott a zárt sisakban. A hang ritmikusan tért vissza. Idegességről árulkodott. Nem az áldozat gyors lihegését hallotta, inkább a ragadozó lassú lélegzetvételét. Már éppen elég TlE-csillagvadászt lőtt le ahhoz, hogy ezt csak két újabb trófeának tekintse.

A lelke legmélyén azonban tudta, hogy nem tud visszaemlékezni ezekre a győzelmekre, s ez az amnézia valamiképpen beárnyékolta egyébként kellemes közérzetét.

A hüvelykujjával megpöccintve egy kapcsolót megfelezte az elfogó vadász quadlézerét, és a kormánylapokkal enyhe emelkedőbe vitte a gépet. Egy hirtelen jobb fordulat a feje tetejére állította a gépet, ettől az emelkedés süllyedéssé változott, és máris ott volt előtte a két skubi. Ujja ráfeszült a ravaszra, és az elülső skubi zöld lézerfények közé ágyazva felrobbant.

A támadás szögének köszönhetően a robbanás repeszei megsorozták az egyik szárnyat, és a gömb alakú pilótafülke tetején koppantak. A másik oldalon ugyan elkerülték a szárnyat, de azt a robbanás ereje rázta meg. A szertehulló repeszdarabok kitérésre kényszerítették a másik skubit. A jobb fordulónak köszönhetően nem csapta el ugyan az űrben pörögve úszó társát, de pontosan Corran elé került.

Corran negyedelte a sebességet, hogy áldozatához igazítsa a tempót. A pilóta jobbra-balra himbálta a gépet, de nem tért ki oly mértékben, hogy Corran leszakadjon róla. Corran gonosz mosollyal az ajkán visszakapcsolt quadlézerre, a szálkeresztbe fogta az ellenfelét, és könnyed mozdulattal megnyomta a ravaszt.

A négy zöld lézerfény egy nanoszekundum alatt elérte a gépet, és leborotválta a pilótafülke tetejét. Corran látni vélte a pilóta fej nélküli, elszenesedett testét, de azután a gép felrobbant, és végül ez a látvány égett bele Corran emlékezetébe. Elégedettség áradt szét benne, de azután eszébe jutott, hogy az a két pilóta annyira tapasztalatlan volt, hogy nem is kellett harcolnia ellenük, s ez elvette a kedvét.

- Nemezis Egyes, két randa közeledik öt kilométerre, 132 foknál. Ellenséges gépek. Felkutatni, megsemmisíteni!

- Ahogy parancsolja.

Corran megemelte a gépet, megfordult, és teljes sebességre kapcsolt. Minél előbb a közelükbe akart érni, hogy megláthassa az ellenfeleit. A randák visszataszító hibrid gépek voltak, amiket különféle bontott alkatrészekből tákoltak össze. Különösen a csempészek és a kalózok kedvelték őket. Nem emlékezett, honnan tudja mindezt, de az felsejlett benne, hogy korábban már harcolt ilyenek ellen. A tény, hogy életben van, azt sugallta, hogy nem jelentenek komoly problémát.

Ez az elbizakodott gondolat valahol az agya mélyén született meg, s tudta, hogy nem alaptalanul. Tudta, hogy jó pilóta, de felsőbbrendűségérzése elhibázottnak bizonyult. Önteltsége nem abból fakadt, hogy tudta, a randák külsőre soha nem hasonlítanak azokra a gépekre, amelyekből összebarkácsolták őket. Rájött, hogy azt feltételezi, a randákban kalózok vagy csempészek ülnek: ebből fakadt az érzése, hogy felettük áll. Mivel nem volt alkalma ezt megvitatni az ellenféllel, tudta, ez a gondolat elhibázott volt.

Figyelmeztető kürthang bődült el a fülkében, s ebből tudta, hogy az egyik randának bekattant a torpedózárja, és már ki is lőtte az áldást. Corran elnapolta magában az ellenség kiértékeléséről szóló eszmefuttatást, átfordította a gépét a bal szárnyon, és ereszkedni kezdett. Hirtelen manővere visszavitte a gépét az előbbi nyomvonalra. A protontorpedó kétszer nagyobb sebességgel elzúgott mellette, majd nyújtott hurokba kezdett és visszafordult.

Egy proton torpedó repülési ideje harminc másodperc. Elszökni nem tudok előle, de kicselezhetem. Corran elmosolyodott. Vagy elbánhatok vele.

Visszahúzta a gyorsítókart, és rátaposott a bal fékszárny pedáljára. Ettől a sanda megfordult a tengely körül, és szembekerült a torpedóval. Az egyenesen a pilótafülke felé tartott. Kikapcsolta a tolóművet, és a szkennerre pillantott. Hétszázötven méter és közeledik.

Négyszáz méternél dupla tűzerőre kapcsolta a lézert, és ujját ráfeszítette a ravaszra. Páros lézertények szökkentek a torpedóig. Az egyik 250 méternél eltalálta. Nem robbantotta fel, de átolvasztotta és meggyújtotta az üzemanyagcellát. A bekövetkező robbanás letérítette a torpedót a pályájáról. Amikor a lövedék fedélzeti komputere úgy ítélte, elérkezett a becsapódás ideje, felrobbantotta a töltetet, csakhogy az elfogó vadász akkorra már 100 méterre a robbanás hatósugarán kívül volt.

Corran nyomban felgyorsított, hogy megkeresse a randákat. Az egyik egy X-TIE volt. Egy X-szárnyú testére rászerelték egy TIE-csillagvadász hatszögletű szárnyait. Corran borzalmasnak találta a látványt, és nem is vett volna róla tudomást, ha nem ez lövi rá a torpedót.

A másik gép egyszerűen csak nevetséges volt. Egy TIE gömb alakú pilótafülkéjére biggyesztették rá egy Y-szárnyú hajtóműveit. Ez azért ritka konstrukció, mert egyesíti magában a TIE pajzs nélküli védtelenségét az Y szárnyú lomha nehézkességével. Corran jól ismerte ezt a verziót, amit gyakran TYE-szárnyúnak, vagy egyszerűen DIE-vadásznak [lefordíthatatlan szójáték a TIE-vadászra. Die=”halj meg”. (a szerk.)] neveztek.

Corran úgy fordult, hogy elhúzhasson az X-TIE mellett, azután egy sor manőverrel lefelé elhúzott, így a TIE-szárnyú mögötte maradt. Az X-TIE elég sokáig a nyomában maradt, ezért a szkennerre pillantott. Az X-szárnyúakon két torpedóvető cső van elöl és négy lézer a szárnyvégek stabilizátorain - erről kapták a nevüket. Mivel ezek a szárnyak hiányoztak az X-TIE-ról, helyére proton torpedóvetőket szereltek, amiket Corran először lézerágyúnak nézett.

Rosszul felfegyverzettek és esetlenek. Corran nyújtott dugóhúzóba kezdett, s ettől megnőtt a távolság közte és a két randa között. Az X-TIE pilótája megemelte a gépe orrát, nyilván vissza akart kerülni a társa mellé, ahol nagyobb biztonságban érezhette magát. Corran figyelte a manővert, majd megfordult az elfogóval, és nyújtott ívben mögéje került. Nem tétovázott, nyomban belelőtt az Y-TIE feltárulkozó farába.

A pilóta nyilván nem vette észre Corran manőverét, mert továbbra is azon igyekezett, hogy felzárkózzon a TYE-szárnyú mellé. Corran látta, amint felemeli a fejét, hogy lássa, merre lehet az Interceptor. Mivel a sanda hátulról közeledett, nem vette észre. Corran azonban látta, hogy az R2-es feje megfordul.

Nem várta meg, amíg a droid jelent a pilótának, megnyomta a ravaszt, és lézerével az orrától a faráig végigszántotta a randát. Egy lövés levitte az R2-es virágcserép alakú fejét, egy másik pedig szilánkokra törte a pilótafülke duraplast burkát. A harmadik a proton torpedó üzemanyagcelláját hasította fel. A felrobbanó üzemanyag megpörgette a gépet, amely irányíthatatlanul elsodródott az űrbe.

Corran visszarántotta a botkormányt, és gépe célzóberendezésének szálkeresztjét a TIE-vadászra ültette. A randa kétségbeesetten ficánkolt, de Corran nem hagyta elszakadni. Lézere lemetszette az egyik szárnyat, de a randa tovább húzott alatta. Corran felkészült, hogy lassú hurokkal a nyomába eredjen, de akkor vörös lézerfények keresztezték az útját.

- Mi ez? Ki ez?

Gyorsan átfordította a sandát a jobb szárnyvégen, rátaposott a jobb oldali pedálra, és visszahúzta a gyorsítót. Ettől éles szögben lesodródott korábbi nyomvonaláról, de ő ennyivel nem elégedett meg. Megint kitört, ezúttal balra és felfelé, csak azután pillantott a szkennerre, hogy lássa, kilőtt rá.

Két hajót látott, mindkettő Y-szárnyú volt.

- Mi folyik itt?

- Nemezis Egyes, két ellenséges gép közeledik. Lesből támadtak. Megsemmisíteni.

Lesből énrám? Csak nem?

Corran folyamatos manőverezésbe fojtotta a dühét. Néhány cseles fordulóval és kitérővel elérte, hogy az X-szárnyúak leszakadtak róla, ő pedig a TIE-vadász közelébe került. Gondolkodás nélkül lőtt, egyenesen a csúf pilótafülke közepébe, azután felkapta a gépet, és már ott sem volt, amikor a korcs felrobbant.

Ketten egy ellen - ez nálam a hétköznapi esély. E gyors megjegyzés ellenére jól tudta, hogy ebben a csatában bizony máshogy mérik az esélyeket. A sanda sebessége és manőverezőképessége megközelíti az X-szárnyúakét, de nekik pajzsuk is van. Több lövést tudnak kivédeni, mint amennyit ő rájuk tud ereszteni, és éppen védekezőképességüknek köszönhetik, hogy a csatákból viszonylag épen kerülnek ki. És ami még fontosabb, ez a két X-szárnyú pilóta láthatóan összedolgozik. Szoros alakzatban repülnek, ami azt jelenti, hogy jól összeszoktak. Ezek szerint nem két ellenfele van, hanem egy meta-ellenfele.

Az X-szárnyúak nyílegyenesen feléje tartottak. Corran tudta, hogy a szemtől szembe történő belharc a legveszélyesebb, amit valaha is kitaláltak, s tekintettel ellenfelei számbeli fölényére, semmi kedve nem volt ilyesmibe keveredni. Visszavett a sebességéből, és óvatosan lejjebb ereszkedett azzal a céllal, hogy elhúzzon alattuk. Azok is módosították az irányukat, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy tüzeljenek rá, amint elhalad alattuk. Corran észrevette, és gyorsan felgyorsított, így el tudott szökni alattuk. Nyomban felfelé kezdett húzni.

Az egyik X-szárnyú megfordult, és egy hosszú hurokkal Corran nyomába eredt. A másik az ellenkező oldalról ugyanazt tette, csakhogy pillanatnyilag az ellenkező irányba húzott, mintegy távolodott tőle. Corran rájött, hogy a második pilóta hibázott, és igyekezett is kihasználni ezt a helyzetet. Gyorsan visszahúzta a gyorsítót, és előbb jobbra, majd balra kanyarodott.

Corran szinuszhullám-manővere visszavitte őt eredeti nyomvonalára, de az X-szárnyú most eléje és föléje került. Az X-szárnyú pilótája nem változtatott irányt, nyilván arra számított, hogy az Interceptor megpróbálja majd kikerülni. De nem tette, és a pilóta csak akkor döbbent rá a hibájára, amikor elzúgott mellette.

Corran felgyorsított, és a nyomába eredt. Az enyém vagy, haver, de csak azért, mert hibáztál. Egy vonalba került vele, és lőni kezdte. A gép szárnyain megpillantott egy kék címert, valószínűleg a Lázadók kék címere volt a tizenkét Y-szárnyúval. Noha felirat nem volt mellette, Corran tudta, kihez tartozik.

Zsiványkommandó!

Abban a pillanatban, hogy felismerte a címert, ujját elkapta a ravaszról. Nem tudta, miért nem tüzelt. A címer láttán félelem költözött beléje, pedig tudta, hogy nem fél a Zsiványkommandótól. Ez azonban más érzés volt. Valami kellemetlen, nagyon rossz érzés. Nem tudta kihámozni rejtélyes félelme lényegét.

Hirtelen valami felrobbant mögötte, és előrependerítette. Nekizuhant a botkormánynak, beütötte a létfenntartó készülékét, és egy pillanatra elakadt a lélegzete.

Virágillatot érzett, azután vakító fény töltötte meg a pilótafülkét. Várta a fájdalmat a mellében, az égető tüzet a tüdejében, de ezek az érzések késtek, így figyelmét másvalamire tudta összpontosítani.

Egy női hang szólt hozzá:

- Elhibázta, Nemezis Egyes. Gyenge teljesítmény volt. - A szavak dühösen, élesen csengtek, nyilvánvalóan fájdalmat akartak okozni neki. - Ha ez nem szimulált repülés lett volna, a maga atomjai most a világűrt szennyeznék, és a csőcselék magán röhögne. Szánalmas alak.

Corran egyik kezével a torkát szorongatta, a másikat igyekezett a mellére szorítani, de a létfenntartó készülék roncsai megakadályozták ebben. Ennek ellenére tudta, hogy valami hiányzik onnan, ami mindig itt szokott lapulni a mellén. Nem emlékezett rá, hogy mi is az, csak azt tudta, hogy biztonságérzetet adott.

De mert most nem volt ott, hatalmába kerítette a kétségbeesés.

- Azt hittem, maga értékes lesz a számomra, Nemezis Egyes. Éppen maga mondta ezt nekem, ugye?

Jóllehet nem emlékezett ilyen kijelentésére, helyeselt.

- Igen, én mondtam.

- Maga egy senki, amíg én azt nem mondom, hogy valaki. Most azonban azt mondom, hogy senki, és semmi más, mint egy csődtömeg! - Corran a fényben egy karcsú női alakot pillantott meg. Látványára jobban megborzongott, mint szavai hallatán. Tudta, hogy fél tőle, ugyanakkor a kedvében is akar járni. Ez utóbbi nagyon fontos a számára, mondhatni, a világon az egyetlen fontos dolog. - Kudarcot vallott, és engem is cserbenhagyott.

- Kérem - krákogta, de a nő semmi jelét nem adta annak, hogy hallja, amit mond.

- Lehet, hogy kap még egy lehetőséget. - Igen, igen.

- És ha akkor is hibázik...

Corran hevesen megrázta a fejét. - Nem fogok, nem fogok.

- Nem is, mert a következő hibája lesz az utolsó, Nemezis Egyes. - Az alak karba fonta a kezét. - Ha még egyszer csalódást okoz, kimondhatatlan kínokat fog kiállni, s csak nagy sokára hagyom meghalni.